Valódi-tiszta időket, amikor a külvilág nem, vagy csak töredékben van jelen.

Szokatlan lenne zaj, vibrálás, hang(oskodás) nélkül?

Pedig csak régen tapasztaltad az igazi csendet, a tartalmasat, amire bizony szükséged van, csak elfelejtetted… Vadászod az új ingereket, kell a látvány, az új, a más, pedig…..pedig nem kell. Már az is túl sok, ami van, hiszen feldolgozhatatlan mennyiségű inger hömpölyög naponta az elmédben.

Mondd, hogyan legyen saját gondolatod, saját megoldásod önnön életedben, ha folyton ott villog egy sablon a fejedben, amit a külvilág állítólag elvár tőled?

A megfelelés csupán egy szó, egy szokás…

Félelmetes azt hallani, hogy: „maximalista vagyok”, vagy ” 120%-on teljesítek”, csak egy pillanatra gondold át, mit mondasz? Talán az ÉLETED valamiféle teljesítmény lenne?

A megfelelés inkább egy tévedés, saját elégedetlenséged kivetülése a külvilágra.

Bátran merj a csendben lenni, időről-időre visszahúzódva a zajtól!

Legyél bátor figyelni-megfigyelni-megismerni!

Merészelj nyugodtan nem azonnal véleményt formálni, mert attól még  bölcs lehetsz és sokkal tisztább marad az elméd!

Ha valamit nem tudsz és felismered azt, kérj segítséget – igen, van olyan, amikor beragad egy fogaskerék.

A változás lehet nehéz, ám van úgy, hogy csak az első lépés szokatlan.

Legyél bátor, hívj bizalommal!