Ki leszel akkor, amikor ez a problémád már nem része az életednek?
Jó, ha tudod: nem vagy azonos a problémáddal.
A gondolat, ami most foglalkoztat, a helyzet, amin épp rágódsz, nem te vagy – csak valami, amivel most dolgod van.
Bármin is járjon az eszed, érdemes néha eljátszani a gondolattal: mi lenne, ha most nem innen néznél rá, hanem onnan?
Abból az állapotból, amikor ez már mögötted van.
Amikor már megoldottad.
Amikor már átalakult.
Amikor már nem kérdés.
Mert nyilván képes vagy rá.
És nyilván meg is fogod oldani.
A kérdés inkább az: ki leszel közben?
Ha már most beleéled magad abba az állapotba, akivé válni fogsz, amikor ezen is túl vagy, egyszerre több dolog történik benned.
Először is lekerül rólad a probléma súlya.
Nem olvadsz bele, nem azonosulsz vele, csak ránézel – kívülről, tágasabban.
Aztán észrevétlenül változik a hangulatod is. Lazul valami. Több lesz a levegő.
Megjelenik egy csendesebb lelkesedés, egy belső „jó lesz ez” érzés.
Közben pedig elkezdesz másként gondolkodni.
Azokat a gondolati mintákat erősíted, amelyek a jövőbeli, fejlettebb éned sajátjai.
Mintha már most gyakorolnád azt az állapotot, amibe majd beleérkezel.
És amikor azt kérdezed magadtól:
„Hogyan állna ehhez a helyzethez az a részem, aki már túl van rajta?” akkor valójában egy magasabb szintű gondolkodást kölcsönzöl magadnak.
Egy bölcsebb nézőpontot.
Egy nyugodtabb belső hangot.
Ugye érzed?
Már nem olyan kusza.
Már nem olyan szorító.
Már nem vagy elveszve benne.
Ezt a nyugalmat kívánom neked a saját fejlődésedhez is.
És azt a bátorságot, hogy időről időre előre érezd azt, akivé éppen válóban vagy.
Ki leszel akkor, amikor ez a problémád már nem része az életednek?
Lili
